Titkolt buli

-          Egy fondű svájci sajtból, négy nyárssal - tette le a pincérnő a forró üstöt az olvasztott sajttal az asztal közepére. - Jó étvágyat!

Ali anyukája, egy magas, elegáns nő, hosszú, szőke hajjal, szív alakú arccal és Botox-szal feltöltött homlokkal, az ölébe terítette a szalvétáját, és kecses mozdulattal felemelt egy nyársat. Ali apja jóízűen hümmögött, és cuppantott az ajkaival, melyeket Ali mindig is  egy kissé vastagnak és gumiszerűnek tartott. Egy szál sajt hosszúra nyúlt a szája és a nyárs között. Valószínűleg ez volt az oka, hogy Mrs. DiLaurentis sosem vitte el magával a jótékonysági vacsoráira.

Ali undorodva ráncolta az orrát.

-          Mi ez? Olyan, mint a Velveeta (ford. megj. egyfajta sajt).

-          Ez fondű - tolt Mrs. DiLaurentis egy nyársat a lánya felé. - Imádni fogod.

-          Valószínűleg a cukorral teli fagyit is imádnám, de nem látsz olyat enni.

Az anyukája belekortyolt a fehérboros poharába.

-          Ez francia, drágám. Vagyis nincsenek benne kalóriák - úgy húzta el a száját, mintha valami nagyon vicceset mondott volna.

Ali keresztbe tette a karjait az üres tányérja felett, és körülnézett az étteremben. Csütörtök este volt, és a családjával a Rive Gaucheban, az új francia bisztróban ültek, ami nemrég nyitott meg a King James Pláza luxus részlegében. Kopott tükrök, retró alkoholhirdetések és párizsi utcatáblák díszítették a helyet. Jól öltözött, főosztálybeli nők csoportjai kagylón és sült krumplin osztoztak majdnem minden asztalnál. Egy csapat főiskolás srác, akik úgy néztek ki, mintha a J. Crew magazin lapjai közül léptek volna ki, francia hagymalevest evett a sarokban.

Ali fontolóra vette, hogy készítsen egy polaroidot a klassz új étteremről, de úgy döntött, mégsem teszi - a hely szuper volt, de szívesebben fotózta volna le a barátaival. El sem hitte, hogy a családja közösen elment vacsorázni; évek óta nem csináltak ilyet. És a szülei még most is olyan távol ültek egymástól a bokszban, amennyire lehetséges volt, mintha két béna kis gólya lennének egy sulibálon. Mrs. DiLaurentisnek a kezéhez ragadt a telefonja, mintha az elnökkel üzengetne, és Mr. DiLaurentis folyton egy  jogi papírra lesegetett, amit magával hozott a táskájában.

-          Jason, te megkóstolod, ugye? - Mrs. DiLaurentis a tányérja mellé helyezte a telefonját, és a fia irányába tolt egy nyársat.

Jason kócos szőke haja a szemébe hullott, ahogy a fiú megrázta a fejét.

-          Nem vagyok éhes.

-          Nem érzed jól magad? - nyúlt Mrs. DiLaurentis Jason felé, hogy ellenőrizze, nem lázas-e a fia.

Jason elhúzódott.

-          Jól vagyok.

Ali felhorkantott.

-          Úgy néz ki valaki megint Elliot Smith hangulatban van - mondta, arra a szeszélyes, szánalmas zenére utalva, amit Jason mindig hallgatott, ha lehangolt volt.

Jason Alire pillantott egy másodperc töredékéig, aztán szipogott egyet és elfordult. Ali eltűnődött, hogy a bátyja azért volt-e kiakadva rá, mert hallott róla, hogy cigizett Cassievel, és flörtölt Darrennel. De miért is érdekelné bármelyik ezek közül? Jason többnyire úgy tett, mintha Ali nem is létezne.

Ami valójában nagyon fájt Alinek. Hálás volt, hogy a szülei nem jöttek rá, ki ő valójában - túlságosan el voltak foglalva a saját életükben ahhoz, hogy odafigyeljenek rá. Amíg eléggé úgy viselkedett, mint Ali, nem kérdőjeleztek meg semmit. De legalább Jasonnek feltűnhetett volna valami. Nem úgy volt, hogy ő ismeri Alit a legjobban a világon? Hiszen minden hétvégén meglátogatta a Radleyben, és a közös helyiségben beszélgetett vele a lányokról, akik tetszettek neki - köztük Melissa Hastings-szel, akivel Jason össze is barátkozott. Ali a Cosmóból vett tippekkel árasztotta el, hogy segítsen neki meghódítani a lányt.

De amikor átvette az ikertestvére életét, rájött, hogy Melissa Ian Thomas-szal járt, és Jason egyedül volt. Meg akarta kérdezni Jasont, hogy jól van-e, de túl feltűnő lett volna - az igazi Ali szerint Jason idegesítő és kibírhatatlan volt. Ha jól akarta játszani a szerepét, úgy kellett tennie, mintha ő is ezt gondolná. Ha csak egy embernek is elmondta volna az igazat, a titka egy lépéssel közelebb került volna ahhoz, hogy kiderüljön.

A pincérnő mindenki elé letette a rendelt italt. Mr. és Mrs. DiLaurentis sutyorogni kezdtek az asztal felett.

-          Most? - Ali anyukája izgatottnak tűnt. - Várnunk kellene.

-          Nem várhat - jelentette kis határozottan Mr. DiLaurentis.

-          De, igen.

-          Mi várhat? - kérdezte Ali, miközben megragadott egy darab sajtos kenyeret, és a szájába dobta. A meleg sajt szétolvadt a nyelvén. Olyan finom volt, hogy majdnem elájult.

Az anyja az evőeszközeivel matatott. 

-          Öhm, semmi, édesem. Csak egy kicsit idegesek vagyunk mostanában. A Yale-re küldeni Jasont elég nagy kiadás, és azt próbáljuk kitalálni, hogyan intézzük az anyagiakat.

Ali nevetésben tört ki.

-          Ha annyira aggódtok a pénz miatt, minek építitek azt a hatalmas pavilont a hátsókertben?

Hosszú csend állt be. Mr. DiLaurentis felugrott, hogy kimenjen a mosdóba, olyan erővel lökve meg az asztalt, hogy majdnem fellökte a fondűs üstöt. Ali anyukájának csörgött a telefonja, és amikor felvette, hamis, derült hangon szólt bele.

Amikor senki sem figyelt, Ali az anyja borospoharáért nyúlt, és nagyot kortyolt belőle. Tökmindegy. Egy éve ilyenkor még aggódott volna, hogy a szülei azért viselkednek ilyen furcsán, mert rájöttek, hogy ő nem a valódi Alison, és nem mondanak el neki semmit. De azóta rájött, hogy sok titkuk van, olyanok is, amelyeket Jasonnel sem osztanak meg.

Mr. DiLaurentis visszajött a mosdóból, és egyből a borospoharáért nyúlt. Amikor Mrs. DiLaurentis letette a telefont, Alire nézett.

-          Szóval. A hétvégen elmegyünk a kórházba.

Alinek bukfencet vetett a gyomra.

-          Megint? Hiszen nemrég voltunk ott.

-          Te utoljára két hónapja voltál ott. Jót fog tenni neked, ha meglátogatod a testvéredet.

-          Programom van – vágta rá Ali.

-          Édesanyád még el sem mondta, melyik nap megyünk – vonta össze a szemöldökét Mr. DiLaurentis.

-          Minden nap programom van – mosolyodott el Ali gyengén. – Kérlek ne kényszerítsetek ré, hogy menjek. Annyira nehéz érzelmileg. Órákat sírok az ágyban, valahányszor visszajövünk onnan.

Mrs. DiLaurentis megkínzottnak tűnt. Ali egy villanásnyi ideig győzelmet érzett. Az érzelmi kártya kijátszása mindig bejött.

A vacsora hátralévő része csendben telt, senki sem beszélgetett. Mrs. DiLaurentis a főételének elfogyasztása közben felugrott, hogy köszönjön néhány Junior Ligás ismerősének. Amikor visszaértek a saját szomszédságukba, látták, hogy rengeteg autó parkol az út szélén. Több kocsi is Spencerék felhajtójára volt zsúfolva, közöttük sok Jeep, sportautó, feltuningolt BMW és Honda. Dübörgő basszus hallatszott a hátsókertből.

-          Úgy tűnik, valaki bulit rendezett – mormogta Mrs. DiLaurentis.

Mr. DiLaurentis elfintorodott.

-          Csütörtök este?

Ali kiszállt a kocsiból, hogy jobban lásson. A bulizók a Hastings család teraszán gyülekeztek, az istálló közelében, ahol Melissa lakott. Az idősebb Hastings lány most az egyik asztalnál ült a teraszon, keresztbe tett lábakkal; állig érő szőke haja és a nyakában lógó gyöngysor miatt leginkább Mrs. Hastings klónjának nézett ki. Ott állt Spencer apja is, aki magas volt és széles, hosszú, vékony orral, erős állkapoccsal és sűrű, göndör, sötét hajjal; egy pohár konyakot kavargatott.

Mr. DiLaurentis a szemét forgatta, miközben becsapta a kocsiajtót.

-          Muszáj ilyen rohadt felvágósnak lenniük? A harmadik toldás a verandához nevetségesen néz ki.

-          És Veronica mindig célozgat rá, hogy csakis Dom Pérignont szolgál fel a partijain – tette hozzá Mrs. DiLaurentis. – Micsoda ízléstelenség! – De ahogy besétált a házba, a szeme végig a tömegen volt. Majdnem vágyakozónak tűnt.

Jason megjegyzés nélkül bement a házba. Ali egy pillanat alatt egyedül találta magát a kocsibejárón. Átnézett a sövényen. A legtöbb vendéget felismerte; ott volt Justin Poole, és egy dögös focista, Garrett Flagg; látta Reed Cohent is, akinek a bandája majdnem bekerült a Philadelphiai zenei fesztiválra előző évben. Az istálló ajtajában a szalmaszőke, magabiztos, aranyfiú kinézetű Ian Thomas álldogált, egy piros műanyagpohárral a kezében, ami majdnem biztos, hogy tele volt valamilyen alkohollal. De amikor Ali meglátta az Ian mellett álló lányt, aki viharosan flörtölt a sráccal, leesett az álla.

Spencer volt az.

Ali azonnal elindult a gyepen át, nem törődve azzal, hogy a vadonatúj, fehér Maloles papucai esetleg fűfoltosak lesznek. Átevickélt a sövényen lévő résen, és elmasírozott a tömeg mellett, amíg Spencer és Ian mellé ért. Amikor Spencer megfordult, és észrevette Alit, elsápadt.

-          Ó! – csicseregte idegesen.

Ian a lányokra pillantott, aztán elsétált, hogy egy másik végzőssel beszélgessen. Ali Spencer felé fordult, és édesen elmosolyodott.

-          Nem is mondtad, hogy bulit rendeztek ma este.

Spencer idegesen tekintgetett körbe.

-          Melissa dobta össze az utolsó pillanatban – teljes ösztöndíjjal bejutott a Pennsylvaniai Egyetemre.

-          Hurrá neki – mondta Ali. – De üzenhettél volna.

-          Sajnálom – Spencer idegesnek tűnt. – Nem gondoltam, hogy otthon vagy. Láttam, hogy elmentetek.

Ali csípőre tette a kezét.

-          És?

Spencer vonallá préselte össze a száját.

-          Ali, nem volt… - aztán valamit meglátott a hátuk mögött. Ian újra feléjük sétált, most egy tányér kajával a kezében.

-          Ki grillezte ezeket a hamburgereket? – kérdezte, és óriásit harapott. – Fantasztikusak.

Spencer arca felragyogott.

-          Én voltam.

-          Komolyan? – Ian lenyűgözöttnek tűnt. – Steaket is tudsz csinálni?

Spencer kitolta a csípőjét, és hosszú, forró pillantást vetett a fiúra.

-          Akármit meg tudok csinálni.

Ian mosolya kiszélesedett. Alinek hirtelen eszébe jutott, mi van, ha a srác volt az oka, hogy Spencer nem hívta meg őt. Talán csak magának akarta a fiút.

Ali Ian látókörébe helyezkedett.

-          Szia, Eee – mondta, azon a becenéven szólítva a srácot, amit az ikertestvére használt a naplóiban.

Ian Alire fordította a figyelmét. A mosolya még szélesebbre húzódott, és végigmérte a lányt.

-          Mi a helyzet, Ali?

Ali a szempilláival verdesett. Ian túl öreg volt hozzá, de olyan mókás volt flörtölni vele – ráadásul nem tudott ellenállni a szexi gödröcskéinek, amelyek előjöttek, amikor mosolygott.

-          Csak nem Dom Pérignont iszol? – mutatott a pohárra.

-          Pezsgő – vont vállat Ian. – De nem tudom, milyen fajta.

Ali Spencerre nézett.

-          Állítólag anyukád azzal hencegett, hogy csak Dom Pérignont szolgál fel a partijain. Egy kissé ízléstelen, nem gondolod? – Ali imádta azokkal a dolgokkal piszkálni Spencert, amelyeket a szülei mondtak a Hastings családról.

-          Kit érdekel, ha egyszer finom? – kérdezte Ian. – Kérsz egy kortyot? – tartotta Ali felé a poharát.

-          Ian? – szólt közbe Melissa a teraszról, pont mielőtt Ali elfogadta a poharat. A korlátnál állt, és gyilkos tekintettel bámulta őket. Ali édes mosolyt küldött felé, de Melissa arckifejezése nem változott.

-          Jövök – kiáltott vissza Ian, és visszaszerezte a poharát Alitől. Küldött egy búcsúmosolyt a lányok felé, és azt mondta, később még látja őket. Amikor átdobta a karját Melissa vállán, Spencer apró, fájdalmas nyöszörgést hallatott

-          Valaki megpróbálja lenyúlni a nővére pasiját? – kötözködött Ali.

Spencer elvörösödött.

-          Persze, hogy nem!

Ali a szemét forgatta.

-          Ó, kérlek. Az arcodra van írva. Akármit meg tudok csinálni – tette hozzá ziháló hangon. – Gyere ide nagyfiú! Adj egy nagy, nedves csókot!

-          Fogd be! – sikoltott Spencer. – Te is flörtöltél vele!

Ali megvonta a vállát. Naná, hogy flörtölt. Volt valami a génjeiben, ami arra késztette, hogy minden sráccal flörtöljön, aki Spencernek tetszett. Be kellett bizonyítania, hogy ő a jobb. Tulajdonképpen volt is egy versenyük Spencerrel, ami arról szólt, ki tudja a legtöbb idősebb fiút megcsókolni. Spencer folyton azt bizonygatta, hogy nyerésre áll, de Ali biztos volt benne, hogy csalt.

-          Nem volt komoly – mondta. – Ismerd be, hogy bele vagy esve, és akkor megbocsátom, hogy nem hívtál meg ma, mert magadnak akartad.

-          De nem tudtam… - kezdte Spencer.

-          Érdekel, mit gondolok? – szakította félbe Ali. – Szerintem lenyűgöző. Rá kellene hajtanod.

-          Úgy gondolod? – csillantak fel Spencer szemei. – Annak ellenére, hogy Melissával jár?

-          Miért ne? – kérdezte Ali. – Szerelemben és háborúban mindent szabad.

Valójában úgy gondolta, kissé undorító egy végzőssel kezdeni, de remélte, ha kicsit megpuhítja Spencert, akkor többet ismer be neki.

Spencer felsóhajtott.

-          Oké. Tényleg bele vagyok zúgva. De ne mondd el senkinek, jó?

-          A titkod nálam biztonságban van.

Ali belekarolt Spencerbe, és egy étellel és itallal telerakott asztalhoz húzta. És íme, tényleg volt ott pár üveg Dom Pérignon is. De ahogy megragadott egy üveget és nagy adagot öntött a méregdrága folyadékból egy pohárba, leesett neki: Azzal, hogy Spencer beismerte, hogy belezúgott Ianbe, tulajdonképpen azt is beismerte, hogy végül is titokban tartotta a bulit Ali előtt.

Picsa.