Füst megy a szemedbe

Aznap délután, valamivel később, Ali Cassie Buckley dzsipjében ült, Cassiék kocsifelhajtóján. Cassie nemrég megkapta a jogosítványát, és imádta hazafurikázni a lányokat. A lány családjának rozoga Viktoriánus házával szemben álltak, ahol a csapattársaikkal lógtak suli után. A házat veranda vette körbe, az ablakok üvege pecsétes volt, és a szélkakas a tetőn inkább csirkére hasonlított. Jobbra a hosszú, keskeny udvart, amire ráfért volna egy gyomirtás, egy kőfal választotta el a szomszéd telektől. Egy régi, oroszlánmancsokon álló kád hevert a szabad ég alatt, ami itt, a kissé furcsa Old Hollisban nem tűnt rendkívülinek. Ali valójában jobban kedvelte Hollis kopottas-sikk stílusát, mint Rosewood sznob, tolakodó tökéletességét, de, mivel úgy érezte, Alison DiLaurentis nem olyan ember, aki így vélekedne, sosem árulta el senkinek.

Miután végzett a tükrök ellenőrzésével, Cassie elfordította a kulcsot.

-            Remélem elmegyünk pár dögös végzős mellett az úton.

-            Például? – kérdezte Zoe Schwartz a hátsó ülésről.

-            Nem tudom – felelte Cassie. – Az a lényeg, hogy szexi legyen.

-            Majd én keresek neked valakit – szólt Zoe a legújabb Öszvért lapozgatva, ami a Rosewood évkönyve volt és csak aznap jelent meg. Senki sem tudta, miért hívják Az Öszvérnek – ez volt az ősi elnevezés, ami egy magánsulis belső poénnak számított, és az évkönyvesek babonából ragaszkodtak hozzá.

-            Ian Thomas elég cuki – jelentette ki Zoe, elidőzve Ian végzős képénél. A fiú szélesen mosolygott rajta, a szemei ultra kéknek látszottak, és még az érttségi sapka is jól állt neki.

-            Nem annyira cuki, mint Ali bátyja – mondta Cassie, miközben magához vette a Marlboro Lightot, amit körbeadogattak, és beleszívott.

-            Pfuj! – kiáltott fel Ali.

-            Mi van? Gyönyörű pasi – bökte oldalba Cassie. – Össze tudsz hozni vele?

-            Nem akarnál randizni vele – mondta Ali. – Olyan depis – Azzal felegyenesedett az anyósülésben, kihúzta a cigit Zoe kezéből, és pöfékelt, bár minden erejével azon volt, hogy ne rezzenjen össze, amikor a füst elérte a tüdejét. A többi lány mind tizedikes és tizenegyedikes volt, ő volt az első hetedikes, aki valaha bekerült a csapatba, még „születésem-óta-gyephokizom”-Spencert is kiütve a mezőnyből. De amikor Cassie autójában ült velük, cigiztek és fiúkról beszélgettek, úgy tűnt, mintha mindannyian egyidősek lennének.

-            Ian tényleg nagyon kedves – mondta Ali. – Állandóan a közelében vagyok.

-            Tényleg? – minden lány felé fordult. – Mikor?

Ali imádta, hogy mind rá figyelnek.

-          Spencer Hastings nővérével jár. Sokat van náluk.

-          Melissa Hastings? Micsoda pazarlás – ráncolta Cassie pisze orrát.

-          Olyan fontoskodó a csaj – értett egyet Zoe. – Mit lát benne Ian?

Ali a körmeit kezdte piszkálni. Ironikus módon a bátyja is belezúgott Melissa Hastingsbe. Ali viszont nem tudta, mit gondoljon Melissáról. Rosewoodban csak néhány ember élt, aki nem hajolt meg előtte, és Melissa közéjük tartozott. Néha, amikor Ali a kertjükben volt, Melissa a pajta ablakában állt és csak bámulta Alit.

Cassie füstkarikát fújt. – Mik a nyári terveink, emberek? Egy hónap és vége a sulinak.

Brianna Huston, a fényes fekete hajú, vastag lábú kapus, lejjebb húzta a napszemüvegét, és elnézett fölötte. – Fogyni öt kilót. És szerezni egy pasit, természetesen.

-            Egy nyári szerelem szuper lenne – sóhajtott Zoe.

-            Én is akarok egy pasit – jelentette ki Ali.

Cassie kérdő pillantást vetett rá, ahogy fékezett a stoptáblánál. – Neked nincs már egy véletlenül?

Ali maga elé képzelte Matt könnyáztatta arcát amint bemászott a családja minibuszába, hogy elindulhassanak Virginiába. Csak két csöpögős, mélabús üzenetére válaszolt, - Nem jön be a távkapcsolat dolog.

Elhaladtak a Hollis Főiskola mellett. Diákok ültek a padokon, jegeskávéval a kezükben, páran pedig a kőlépcsőkön beszélgettek. Ali észrevett három félmeztelen srácot, akik a gyepen frizbiztek, így átnyúlt Cassie elé, és megnyomta a dudát. A fiúk felnéztek és rávigyorogtak. Ali dobott nekik egy csókot, ahogy Cassie továbbhajtott.

-          Mondjuk egy olyat, mint ők – viccelődött Ali.

Cassienek leesett az álla, ahogy Alit nézte. – Te lehetnél az új legjobb barátnőm – mondta. – Ejtem a ribiket és te leszel a társ-méhkirálynőm.

-          Hé! – szólt Zoé szelíden.

-          Csak hülyéskedtem – felelte Cassie, majd Alire kacsintott.

Kiértek Hollisból, és már Rosewood utcáin jártak, ahol a házak nagyobbak voltak, és távolabb helyezkedtek el egymástól. Cassie felhangosította a Jay-Z dalt, ami a rádióból szólt, és mindannyian énekelni kezdtek. Elmentek a King James Pláza masszív, fehér épülete mellett, amin ki volt plakátolva az új francia bisztró, a Rive Gauche nyitása. Lekanyarodtak egy hátsó útra, ami elvezetett a Marwyn kirándulóösvény mellett, aminek a parkolója tele volt autókkal és biciklikkel. Aztán a régi híd alatt haladtak át, amelyet mindenki szeretett graffitivel megelölni, majd elhagyták a hatalmas, elszigetelt kastélyokból álló városrészt, ahol Hanna kiszemeltje, Sean Ackard élt a családjával.

Cassie itt tette ki Zoét, majd félrehúzódott Brianaék bekerített lovardájához. Amint ketten maradtak az autóban, Cassie meggyújtott egy újabb cigit, beleszívott és átpasszolta Alinek.

-            Szóval, kitalálod, mi történt? Anyám elég ideig itthon lesz, hogy eljöhessen a sport díjkiosztóra jövő héten. Asszem lelkifurdalása van, vagy ilyesmi.

-            Ez fantasztikus – szorította meg Ali Cassie kezét. – Már csak az én anyámat kell rávenni, hogy eljöjjön a ballagásomra…

-            Még mindig alig van otthon? – kérdezte Cassie, együtérző pillantást vetve Alire.

-            Igen – mondta Ali keserűen. – Miss Társaságbeli Jessica DiLaurentis – forgatta a szemét. – Apa már nem is megy el vele semmilyen eseményre.

Amikor Ali azt mondta a barátnőinek, hogy ő és a gyephokis lányok személyes témákról beszélgettek, nem teljesen hazudott. Sokat beszéltek a szüleikről. Cassie szülei állandóan repülővel utazgattak, sosem fordítottak időt a lányukra. Ő ezt úgy adta el a többieknek, mintha jó dolog lenne – a ház tökéletes volt bulizásra, bármit hordhatott, amit csak akart, és nem vették észre a horpadást, amit a dzsip első lökhárítójában okozott. De Alinek elmondta az igazat, mert Ali szülei is a saját világukban éltek – az anyja három jótékonysági esten vett részt ebben a hónapban a mentális beteg gyermekek támogatására, ami a szívügye volt - khm, khm… - de ritkán töltött időt Alivel vagy Jasonnel.

Befordultak Aliék utcájána, ahol az ismerős házak, amiket Ali másfél éve minden nap látott, most csillogtak a késő délutáni fényben. Mona Vanderwaal a rollerjén körözött az ötautós családi garázs körül. A barátnői, Phi Templeton és Chassey Bledshoe a fűzva alatt ültek az előkertben és jojóztak. Mindhárman felnéztek és leesett állal figyelték Alit és Cassiet amint továbbhajtanak. Gyíkok.

A Cavanaugh ház, egy zegzugos, gyarmati stílusú épület, nagy kerttel, tűnt fel az út mentén. Ali a nagy tölgyfára pillantott, aminek törzsén még mindig ott voltak a fa létrafokok maradékai, amelyek Toby Cavanaugh faházába vezettek. Ali hirtelen meglátott egy arcot az ablakban. Jenna Cavanaugh bámult kifelé, nagy, sötét napszemüveg takarta a szemeit. Ali szíve összeszorult. Feltartotta két ujját a kocsi ablakához, ami a Jennával közös régi titkos jelük volt. Nem mintha Jenna láthatta volna.

Cassie befordult Aliék felhajtójára, és egy építőipari teherautó mögé parkolt le, aminek a platóját elborították a létrák és az ásók. Egy fekete sportautó állt mellette, ami tele volt pakolva Burger Kinges poharakkal, üres kajás zacskókkal és tankönyvekkel. – Mi folyok a kertetekben? – kérdezte Cassie.

Ali drámaian sóhajtott. – A szüleim egy pavilon-monstrumot építenek. Millió ember befér majd, akiket meghívnak a partijaikra. Azok a gusztustalan munkások tegnap bukkantak fel, hogy megtárgyalják velük, mit kell csinálniuk.

Cassie megemelte a fenekét, és a kormányra támaszkodva tanulmányozott valamit a hátsóudvarban. – Nekem nem tűnnek olyan gusztustalannak.

Ali követte a tekintetét. Három pasi, izzadságfoltos pólóban és szakadt farmerban kóválygott a telek végében, és a faház körül, ahol Ali és Emily régen órákat töltött beszélgetéssel. Az egyik munkásnak ki volt varrva az egész karja és a vállán átvetett ásóval mászkált. Egy másiknak csupa kosz volt az arca, és éppen telefonált. De a harmadik srác, aki  fiatalabb volt náluk, éppen Alit bámulta zöld szemei átható pillantásával, arcán pedig pimasz mosoly ült.

-          Uramisten, szerelmes vagyok – suttogta Cassie.

-          Darren Wildenbe? – fintorgott Ali.

Cassie-nek elakadt a lélegzete. – Ismered? Én csak a folyosón látom néha.

-            Jason haverja – horkantott Ali. – Számára a szórakozás fogalma kimerül a fal támasztásában a teniszpályáknál.

-            A rosszfiúk dögösek – Cassie előhúzott egy tubus átlátszó szájfényt, és alaposan bekente az ajkait.

-            A tiéd lehet – mormolta Ali.

Elhallgattak, ahogy Darren odaért hozzájuk, még mindig Alit bámulva. Végül megköszörülte a torkát. – Nem kéne cigizned, Ali – mondta komoly hangon.

Ali lenézett. A Marlboro Light, amit Cassie gyújtott meg, még mindig a kezében volt, fehér hamu göndörödött a végéről a levegőbe. Düh izzott fel a lányban. Darren alkalmazott volt náluk, ugyanolyan kedvetlen mint Jason, és pont olyan irritáló is. Mégis mit hitt, ki ő, az apja? Mintha bármi beleszólása lenne, mit csinál!

Ali ismét mélyet szívott a cigiből, aztán kipöckölte az ablakon. Lassan kilépett az auóból, végig Darren szemébe nézve. Odaballagott hozzá, de nem szólt egy szót sem. Aztán, amikor mellé ért, kicsit feljebb húzta a szoknyáját, és kivillantotta a combját. Darren tekintete egyből oda ugrott, a szemei bedig elkerekedtek, de nem borzalom vagy undor váltotta ki a reakciót, hanem egyértelműen helytelen vágyakozás. Ali önelégült mosollyal az arcán intett búcsút Cassie-nek, aztán sarkon fordult, és peckesen bevonult a házba, tudva, hogy Darren és Cassie még mindig őt bámulják.

És tessék, ismét ő irányított.

A rosewood-i suli hercegnője

Alison DiLaurentis hosszú, határozott léptekkel vonult végig a Rosewoodi középiskola folyosóján, törpesarkú cipői kopogtak, szőke tincsei rugalmasan ugráltak, egyenruhájának kockás szoknyája felcsúszott a combján. A földrajztanár kidugta a fejét osztályterme ajtaján és megemelte a szemöldökét. A mennyezeti lámpák fénye, ami mindenki másból holtfáradt és sápadt zombit csinált, kiemelte Ali bőrének mézszínű árnyalatát és a zöld pöttyöket a szemében. A léptei összhangban voltak a suli órák között játszott klasszikus zenéjével. Ahogy befordult a sarkon a menza felé, a tömeg kettévált előtte, mint egy valódi királynő előtt.

És tulajdonképpen az is volt.

Tavasz  volt, Ali hetedikes tanéve a vége felé járt, és a lánynak a barátaival együtt a legjobb asztalnál volt helye a suliudvaron, egy nagy, négyzet alakúnál, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a baseball pályára. Emily Fields, Spencer Hastings, Aria Montgomery és Hanna Marin már ott ültek, az ebédjükkel maguk előtt – sushitekercsek a Fresh Fieldsből és puha perecek a menzáról.

Ali integetett nekik az ajtóból. Spencer arca felragyogott. Hanna előhúzott egy extra sushis dobozt a táskájából és Ali helyére tette az asztalra. Emily apró, izgatott mosollyal pillantott Alire, és hanyagul lesöpört néhány levelet barátnője kedvenc üléséről. Aria leengedte a kötését, és hatalmas mosolyt villantott.

Ahogy Ali végigsétált az udvaron, ismét mindenki őt nézte. Hallotta a csodáló suttogásokat és az elismerő füttyentéseket. Devon Arliss, aki Ali történelemórájára járt, odafutott hozzá, kezében az aznap délutánra feladott házival, aminek az elkészítésére Alinek már nem is kellett megkérnie. És Heather Rausch, akinek a nővére a Sephorában dolgozott a plázában, átadott neki egy tasakkal a legújabb termékekből.

-            Te vagy az egyetlen az alkalmazottakon kívül, aki kipróbálhatja ezeket – mondta Heather büszkén.

-            Köszi – ez volt minden, amit Ali válaszként odavetett Devonnak és Heathernek, tartózkodó mosolyt küldve feléjük. Úgy tűnt, mintha VIP celeb lenne – annyira értékes és kívánatos volt, hogy fel kellett iratkoznod egy várólistára, csak hogy a közelébe kerülhess.

Uralni a sulit egy szóban fantasztikus volt. Trendeket indított el (teljesen egyedül vett rá mindenkit a Rosewood-i gimiben, hogy limezöld körömlakkot használjanak idén tavasszal); embereken állt bosszút (az a szerelmes levél, amit Kristen Cullen nevében helyezett Lucas Beattie táskájába, tökéletes visszavágás volt amiért Kristen kritizálta a gyephoki tehetségét); bulikat szervezett (a tavaszi-nyári szezon volt a legsűrűbb); és lányokat szorított háttérbe. Beleértve a legjobb barátait.

Odasétált az asztalukhoz. – Hali, ribik!

A barátnői vidáman mosolyogtak. – Hali, ribi! – mondták egyszerre, bár úgy tűnt Emily zavarban van. Még a tanárok is alig rándultak össze, amikor meghallották a ribanc szót a folyosón, de Emily-t gyakorlatilag Amish nevelésben részesítették, és még mindig tartózkodó volt a szitkozódással kapcsolatban.

Ali előhúzta a régi Polaroid kameráját, amit az apjától kapott, és lefotózta a boldogan vigyorgó lányokat. Bár Aria volt a csapat hivatalos fotósa és videósa, a Polaroid Ali sajátja volt, soha sehova nem ment nélküle.  Először azért cipelte magával, hogy ne feledkezzen el az új élete bizonyos részleteiről, ha egyszer lebukna és a Preserve-be küldenék. Bizonyítékot akart a cuki srácokról akikkel barátkozott és a terasz legnaposabb foltjáról, ahol mindennap ebédelt a barátaival. Mostanra szokásává vált a rendszeres fotózás.

-            Szóval, mizu? – érdeklődött Ali, miközben leemelte a sushiról a fedelét. Hanna a kedvencét választotta – fűszeres tonhaltekercseket, extra wasabival.

-            Láttam Lara Fiorit tesi után – mondta Aria. – Ugyanazt a Marc Jacobs szandált viselte, ami múlt héten volt rajtad. Totál copycat.

Ali felhorkantott. – Ne már! – mondta, arra a játékra utalva, amit a bátyjától, Jasontől lesett el és gondolt újra. Ezt a kifejezést használták bárkire, akit népszerűtlennek vagy lúzernek tituláltak.

-            Egyetértek – Spencer kihalászott valamit a táskájából és átadta Alinek. – Kristen Cullen adott nekem egy meghívót a country klubjukban ezen a hétvégén rendezett partira. Mondjak igent a nevünkben?

Ali tanulmányozta a meghívót, ami krémes kartonra volt nyomtatva. – Tökéletesnek tűnik, Spence. Mindenképpen!

Spencer elégedettnek tűnt. – El kell mennünk vásárolni, igaz?

-            Ó, a Bloomie’s-ba új Diane von Furstenberg szállítmány érkezett – mondta Hanna izgatottan. – Egész reggel megszállottan hívogattam őket, és rávettem az eladócsajt, hogy tegyen félre nekünk párat.

-            Szép – tartotta fel Ali a vitaminvizes üvegét Hanna-nak, hogy koccintsanak.

Emily előrehajolt. – Hallottál ma Matt felől?

Ali a körmeit piszkálgatta. – Csak egymilliószor… – Matt Reynolds Ali pasija volt, de a múlt héten Virginiába költözött a szüleivel. Távkapcsolatot akart, de Alinek nem jött be a dolog. Bár Matt volt a legdögösebb srác a hetedik évfolyamban, Ali sosem volt igazán belezúgva. De mivel ő volt a legdögösebb lány a hetedikben, úgy volt helyes, hogy összejöttek. – Túl vagyok rajta – folytatta Ali. – Bármikor szívesebben lógok veletek, srácok.

A már másfél éve legjobb barátai ugyanolyan hálásan pirultak el, mint amikor Ali toborozta őket az új klikkjébe. És ő is sokat köszönhetett nekik. Ha nem lettek volna a hátsókertjükben aznap, pont a kritikus pillanatban, most teljesen máshogy állnának a dolgok. Rosewoodban mindenki hamar elfogadta Ali új csoportját, és a többi lány népszerűsége robbanásszerűen megnövekedett. Mindenki nyert az ügyön.

Sokat szórakoztak együtt. Mint például Ali családjának hegyi házában a Pocono hegységben. Vagy a rengeteg bulin, amire meghívták őket, amiken letáboroztak az udvartartásukkal, és a többi lány próbálta lenyűgözni őket. Vagy amikor meztelenül úsztak Pecks Pondban, a megszámlálhatatlan pizsipartijaikon, a több száz óra telefonbeszélgetés, a bevásárlókörutak és a gyógyfürdőben töltött napok alatt. Ali átalakította ezeket a lányokat. Senkikből valakik lettek, és ez mind neki volt köszönhető, annak, hogy ő volt Alison DiLaurentis.

Na persze, amit nem tudott egyikük sem, hogy igazából nem ő volt Aison DiLaurentis. De Ali nem szeretett többé a múltjára gondolni. Csoportterápián tanulta vagy ezer éve, hogy ha csak pozitív dolgokra gondolsz, az pozitív életet eredményez. A régi létformája, Courtney, a múlté lett.

Aria-ra pillantott, aki ismét felvette a kötőtűit és egy gombolyag angora fonalat. – Új melltartót csinálsz?

Aria bólintott, és feltartott egy fél C-kosarat. – Tetszik?

Ali megtapintotta a puha anyagot. – Most komolyan, simán eladhatnád ezeket a Saksnál – jelentette ki, aztán Spencer felé fordult, aki éppen a határidőnaplójába írogatott. – Istenem, Spence, a te kézírásod a legjobb.

Spencer felderült. – Köszi!

Ali csodásan sikkesnek nevezte Hanna új napszemüvegét, amit a H&M-ben vett. Meghúzkodta Emily lófarkát miközben megállapította, hogy a csónaknyakú póló, amit a lány viselt, szuperül kiemeli az izmos úszó vállait. Jó érzés volt bókolni a lányoknak, és nem csak azért, mert viszonzásul ők is megdicsérték, hanem mert ez közelebb hozta őket egymáshoz. Semmi sem erősebb a világon, mint egy csapat lány, akik valóban legjobb barátnők, nem csak barátságosak, miközben titokban fúrják egymást. Ali egész életében erre vágyott.

Ugyanakkor Ali nem bírta megállni, hogy megerősítse bennük, ő egy kicsivel mégis jobb náluk. Előhúzta a mobilját és a képernyőre pillantva elnevette magát. – Cassie őrületes sms-t küldött korábban – mondta, Cassie Buckley-ra utalva, aki a junior gyephoki válogatottban csapattársa volt. – Eszméletlenül vicces a csaj.

-          Még mindig vele lógsz? – Emily sebzettnek hangzott. – A gyephoki szezon hónapokkal ezelőtt véget ért.

-          Eléggé összebarátkoztunk – mondta Ali könnyedén. – Valójában délután vele és még pár gyephokis csajjal találkozom.

Súlyos csend telepedett rájuk. Ali a szeme sarkából a barátaira sandított, és elégedettség töltötte el azok aggódó, megfélemlített arckifejezése láttán. Tudta, hogy szeretnék, ha meghívná őket is, de az volt a lényeg, hogy kihagyja őket. Igazából nem azért, hogy gonosz legyen. Azt juttatta eszébe, amit Spencer labradoodle-jei, Rufus és Beatrice csináltak Hastingsék kertjében: egy darabig játszottak, aztán Rufus a földre szegezte Beatrice-t, és ráült, hogy emlékeztesse, ki a vezér.

-            Hé – szólalt meg Spencer egy perc múlva. – Még ki kell találnunk, mit fogunk csinálni a hetedik-vége pizsibulin. Már ha nincsenek terveid aznap éjjel, Ali – könnyed hangon beszélt, de óvatos pillantást vetett Alire.

-            Kérlek mondd, hogy nincsenek terveid! – kiáltott fel szorongva Emily.

-            Ki nem hagynám a pizsipartinkat – nyugtatta meg Ali, majd Spencer felé fordult. – Mi lenne, ha a pajtátokban tartanánk?

A Hastings család nemrégiben átalakította a hátsókertjükben álló régi pajtát, és lenyűgöző lakássá változtatták Spencer nővére, Melissa számára. A nagy belmagasság, az óriási szekrény és a márvány fürdőszoba, amit egy hatalmas fürdőkád egészített ki, az ideális hajadonlakosztállyá varázsolták a helyet.

Spencer elhúzta a száját. – Nem lehet, hacsak nem akarjuk, hogy Melissa is felelsz vagy merszet játsszon velünk.

Ali forgatta a szemét. – Rúgd ki onnan aznapra! Tökéletes lenne, nem gondolod? A nappaliban leteríthetnénk a hálózsákokat és nézhetnénk filmeket a laposképernyős óriástévén, sőt, talán néhány srácot is áthívhatnánk… - csillant fel a szeme.

-            Mint Sean Ackard? – tudakolta Hanna izgatottan.

-            Noel Kahn? – kockáztatott meg Aria egy mosolyt.

-            Mi lenne, ha a ti hátsó udvarotokban tartanánk, Ali? – kérdezte Spencer a körmeit piszkálgatva.

-            Elfeledkeztél a pavilonról, amit építünk? – grimaszolt Ali. – A hátsókertünk katasztrófa sújtotta terület – azzal Spencer vállára hajtotta a fejét. – Légyszi kérdezd meg Melissát! A legjobb barátod leszek!

Spencer felsóhajtott, de Ali tudta, hogy gondolkodik a dolgon. Ez volt az a hatalom, amellyel mindannyiuk felett rendelkezett. Bármit megtettek volna, amit kért, még azt is, amit amúgy nem akartak megtenni. Pontosan úgy, ahogy ő tette a nővére kedvéért, évekkel ezelőtt.

Megszólalt a csengő, mire mindenki felállt. – Később hívsz minket? – kérdezte Hanna, mire Ali bólintott. A lányok rendszeresen konferenciahívást tartottak a nap végén, amikor tájékoztatták egymást a legújabb pletykákról.

Ali magasra emelt fejjel fordult be a sarkon a tornaterem felé, ahol a következő órája volt, s közben magán érezte az osztálytársai féltékeny pillantásait, amik úgy melengették, mintha nyári napsugarak simogatnák a bőrét. De hirtelen felfigyelt valamire a folyosón, és megtorpant. Új fotókoncepciót helyeztek el az egyik üvegezett vitrinben, Rosewood Gimi Színjátszó Társulat: Visszaemlékezés címmel. A parafatábla közepén az idei darab szereplőiről helyeztek el egy fotót. A Hegedűs a háztetőn főszerepében Spencer feszített, a kép előterében. Ekörül napsugármintában elhelyezve a korábbi évek előadásai voltak megörökítve. Ali kiszúrt egy fiatalabb Spencert, amint éppen egy fát játszott a Szentivánéji álomban. Volt ott egy kép Mona Vanderwaalról, a haja két copfba fogva, fogszabályzósan játszott egy tehenészlányt az Annie, a mesterlövészben. Jenna Cavanaugh is feltűnt, szólót énekelt, mogyoróbarna szemei tágra nyílva - ekkor még látott.

És közvetlenül Jenna képe mellett, megörökítve, ahogy megadja a végszót Noel Kahn-nak, ott volt a saját arca. Csakhogy a darabot hatodik osztály előtt játszották. Mielőtt Courtney Alivé avanzsált, és Aliből Courtney lett. Ha tényleg koncentráltál, a két lány közötti különbségek egyértelműek voltak. Ali ikertestvérének szemei nagyobbak és egy kicsit kékebbek voltak. A tartása egyenesebb, a fülei nem álltak ki annyira. De soha senki nem vette észre ezeket az apró eltéréseket – az emberek nagyon ritkán figyelték meg a részleteket.

Alinek eszébe ötlött a Preserve. Párszor ellátogatott oda, és még rosszabb volt, mint amilyennek a pletykák leírták. A kórterem kék falairól hámlott a festék, sötét folyosók és rácsos ablakok jellemzték az épületet. A gyerekek csüggedten rótták a folyosókat, páran magukban motyogtak, mások sikoltoztak, a legtöbben pedig rángatóztak. És a testvére most egy volt közülük. Már egy éve bizonygatta, hogy ő az igazi Alison DiLaurentis, szappanhabbá oldva fel magát. Gyönyörű 22-es csapdája volt ez a helyzet: minél jobban ragaszkodott hozzá, hogy ő a valódi Ali, és igazságtalanul börtönözték be a Preservebe, annál több okot adott a személyzetnek arra, hogy ott tartsák. Olyan sok gyógyszerrel tömték, hogy legtöbbször csak nyáladzott.

Ali hátrapillantott a válla felett, mert hirtelen az az érzése támadt, hogy valaki figyeli. Ez az érzés néha felbukkant, bár általában arra fogta, hogy csak stresszel a ballagás miatt.

Visszafordult a kép felé. Valahogy veszélyesnek érezte. Soha, soha nem hagyhatja, hogy bárki rájöjjön a titkára; soha az életben nem megy a Preservebe. Kinyitotta a reteszt a vitrin alján, bedugta a kezét, megragadta a fotót a csinos, ötödikes Alisonról, és a táskájába csúsztatta. Elégeti, amint hazaér az este.

Ha nincs szem előtt, elfelejtődik. Ahogy eddig mindig történt.