Alison DiLaurentis hosszú, határozott léptekkel vonult végig
a Rosewoodi középiskola folyosóján, törpesarkú cipői kopogtak, szőke tincsei
rugalmasan ugráltak, egyenruhájának kockás szoknyája felcsúszott a combján. A
földrajztanár kidugta a fejét osztályterme ajtaján és megemelte a szemöldökét.
A mennyezeti lámpák fénye, ami mindenki másból holtfáradt és sápadt zombit
csinált, kiemelte Ali bőrének mézszínű árnyalatát és a zöld pöttyöket a
szemében. A léptei összhangban voltak a suli órák között játszott klasszikus
zenéjével. Ahogy befordult a sarkon a menza felé, a tömeg kettévált előtte,
mint egy valódi királynő előtt.
És tulajdonképpen az is volt.
Tavasz volt, Ali hetedikes tanéve a vége felé járt, és
a lánynak a barátaival együtt a legjobb asztalnál volt helye a suliudvaron, egy
nagy, négyzet alakúnál, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a baseball pályára.
Emily Fields, Spencer Hastings, Aria Montgomery és Hanna Marin már ott ültek, az
ebédjükkel maguk előtt – sushitekercsek a Fresh Fieldsből és puha perecek a
menzáról.
Ali integetett nekik az ajtóból. Spencer arca felragyogott.
Hanna előhúzott egy extra sushis dobozt a táskájából és Ali helyére tette az
asztalra. Emily apró, izgatott mosollyal pillantott Alire, és hanyagul lesöpört
néhány levelet barátnője kedvenc üléséről. Aria leengedte a kötését, és
hatalmas mosolyt villantott.
Ahogy Ali végigsétált az udvaron, ismét mindenki őt nézte.
Hallotta a csodáló suttogásokat és az elismerő füttyentéseket. Devon Arliss,
aki Ali történelemórájára járt, odafutott hozzá, kezében az aznap délutánra
feladott házival, aminek az elkészítésére Alinek már nem is kellett megkérnie.
És Heather Rausch, akinek a nővére a Sephorában dolgozott a plázában, átadott
neki egy tasakkal a legújabb termékekből.
-
Te vagy az egyetlen az alkalmazottakon kívül,
aki kipróbálhatja ezeket – mondta Heather büszkén.
-
Köszi – ez volt minden, amit Ali válaszként
odavetett Devonnak és Heathernek, tartózkodó mosolyt küldve feléjük. Úgy tűnt,
mintha VIP celeb lenne – annyira értékes és kívánatos volt, hogy fel kellett
iratkoznod egy várólistára, csak hogy a közelébe kerülhess.
Uralni a sulit egy szóban fantasztikus volt. Trendeket indított el (teljesen egyedül vett rá
mindenkit a Rosewood-i gimiben, hogy limezöld körömlakkot használjanak idén tavasszal);
embereken állt bosszút (az a szerelmes levél, amit Kristen Cullen nevében
helyezett Lucas Beattie táskájába, tökéletes visszavágás volt amiért Kristen
kritizálta a gyephoki tehetségét); bulikat szervezett (a tavaszi-nyári szezon
volt a legsűrűbb); és lányokat szorított háttérbe. Beleértve a legjobb
barátait.
Odasétált az asztalukhoz. – Hali, ribik!
A barátnői vidáman mosolyogtak. – Hali, ribi! – mondták
egyszerre, bár úgy tűnt Emily zavarban van. Még a tanárok is alig rándultak
össze, amikor meghallották a ribanc szót a folyosón, de Emily-t gyakorlatilag
Amish nevelésben részesítették, és még mindig tartózkodó volt a szitkozódással
kapcsolatban.
Ali előhúzta a régi Polaroid kameráját, amit az apjától
kapott, és lefotózta a boldogan vigyorgó lányokat. Bár Aria volt a csapat
hivatalos fotósa és videósa, a Polaroid Ali sajátja volt, soha sehova nem ment
nélküle. Először azért cipelte magával,
hogy ne feledkezzen el az új élete bizonyos részleteiről, ha egyszer lebukna és
a Preserve-be küldenék. Bizonyítékot akart a cuki srácokról akikkel barátkozott
és a terasz legnaposabb foltjáról, ahol mindennap ebédelt a barátaival.
Mostanra szokásává vált a rendszeres fotózás.
-
Szóval, mizu? – érdeklődött Ali, miközben
leemelte a sushiról a fedelét. Hanna a kedvencét választotta – fűszeres
tonhaltekercseket, extra wasabival.
-
Láttam Lara Fiorit tesi után – mondta Aria. –
Ugyanazt a Marc Jacobs szandált viselte, ami múlt héten volt rajtad. Totál
copycat.
Ali felhorkantott. – Ne
már! – mondta, arra a játékra utalva, amit a bátyjától, Jasontől lesett el
és gondolt újra. Ezt a kifejezést használták bárkire, akit népszerűtlennek vagy
lúzernek tituláltak.
-
Egyetértek – Spencer kihalászott valamit a
táskájából és átadta Alinek. – Kristen Cullen adott nekem egy meghívót a country
klubjukban ezen a hétvégén rendezett partira. Mondjak igent a nevünkben?
Ali
tanulmányozta a meghívót, ami krémes kartonra volt nyomtatva. – Tökéletesnek
tűnik, Spence. Mindenképpen!
Spencer elégedettnek tűnt. – El kell mennünk vásárolni,
igaz?
-
Ó, a Bloomie’s-ba új Diane von Furstenberg
szállítmány érkezett – mondta Hanna izgatottan. – Egész reggel megszállottan
hívogattam őket, és rávettem az eladócsajt, hogy tegyen félre nekünk párat.
-
Szép – tartotta fel Ali a vitaminvizes üvegét
Hanna-nak, hogy koccintsanak.
Emily előrehajolt. – Hallottál ma Matt felől?
Ali a körmeit piszkálgatta. – Csak egymilliószor… – Matt
Reynolds Ali pasija volt, de a múlt héten Virginiába költözött a szüleivel.
Távkapcsolatot akart, de Alinek nem jött be a dolog. Bár Matt volt a
legdögösebb srác a hetedik évfolyamban, Ali sosem volt igazán belezúgva. De
mivel ő volt a legdögösebb lány a hetedikben, úgy volt helyes, hogy
összejöttek. – Túl vagyok rajta – folytatta Ali. – Bármikor szívesebben lógok
veletek, srácok.
A már másfél éve legjobb barátai ugyanolyan hálásan pirultak
el, mint amikor Ali toborozta őket az új klikkjébe. És ő is sokat köszönhetett
nekik. Ha nem lettek volna a hátsókertjükben aznap, pont a kritikus
pillanatban, most teljesen máshogy állnának a dolgok. Rosewoodban mindenki
hamar elfogadta Ali új csoportját, és a többi lány népszerűsége robbanásszerűen
megnövekedett. Mindenki nyert az ügyön.
Sokat szórakoztak együtt. Mint például Ali családjának hegyi
házában a Pocono hegységben. Vagy a rengeteg bulin, amire meghívták őket,
amiken letáboroztak az udvartartásukkal, és a többi lány próbálta lenyűgözni
őket. Vagy amikor meztelenül úsztak Pecks Pondban, a megszámlálhatatlan
pizsipartijaikon, a több száz óra telefonbeszélgetés, a bevásárlókörutak és a
gyógyfürdőben töltött napok alatt. Ali átalakította ezeket a lányokat.
Senkikből valakik lettek, és ez mind
neki volt köszönhető, annak, hogy ő volt Alison DiLaurentis.
Na persze, amit nem tudott egyikük sem, hogy igazából nem ő volt Aison DiLaurentis.
De Ali nem szeretett többé a múltjára gondolni. Csoportterápián tanulta vagy
ezer éve, hogy ha csak pozitív dolgokra gondolsz, az pozitív életet eredményez.
A régi létformája, Courtney, a múlté lett.
Aria-ra pillantott, aki ismét felvette a kötőtűit és egy
gombolyag angora fonalat. – Új melltartót csinálsz?
Aria bólintott, és feltartott egy fél C-kosarat. – Tetszik?
Ali megtapintotta a puha anyagot. – Most komolyan, simán
eladhatnád ezeket a Saksnál – jelentette ki, aztán Spencer felé fordult, aki éppen
a határidőnaplójába írogatott. – Istenem, Spence, a te kézírásod a legjobb.
Spencer felderült. – Köszi!
Ali csodásan sikkesnek nevezte Hanna új napszemüvegét, amit
a H&M-ben vett. Meghúzkodta Emily lófarkát miközben megállapította, hogy a
csónaknyakú póló, amit a lány viselt, szuperül kiemeli az izmos úszó vállait.
Jó érzés volt bókolni a lányoknak, és nem csak azért, mert viszonzásul ők is
megdicsérték, hanem mert ez közelebb hozta őket egymáshoz. Semmi sem erősebb a
világon, mint egy csapat lány, akik valóban legjobb barátnők, nem csak
barátságosak, miközben titokban fúrják egymást. Ali egész életében erre
vágyott.
Ugyanakkor Ali nem bírta megállni, hogy megerősítse bennük, ő
egy kicsivel mégis jobb náluk. Előhúzta a mobilját és a képernyőre
pillantva elnevette magát. – Cassie őrületes sms-t küldött korábban – mondta,
Cassie Buckley-ra utalva, aki a junior gyephoki válogatottban csapattársa volt.
– Eszméletlenül vicces a csaj.
-
Még mindig vele lógsz? – Emily sebzettnek
hangzott. – A gyephoki szezon hónapokkal ezelőtt véget ért.
-
Eléggé összebarátkoztunk – mondta Ali könnyedén.
– Valójában délután vele és még pár gyephokis csajjal találkozom.
Súlyos csend telepedett rájuk. Ali a szeme sarkából a
barátaira sandított, és elégedettség töltötte el azok aggódó, megfélemlített arckifejezése
láttán. Tudta, hogy szeretnék, ha meghívná őket is, de az volt a lényeg, hogy
kihagyja őket. Igazából nem azért, hogy gonosz legyen. Azt juttatta eszébe, amit
Spencer labradoodle-jei, Rufus és Beatrice csináltak Hastingsék kertjében: egy
darabig játszottak, aztán Rufus a földre szegezte Beatrice-t, és ráült, hogy
emlékeztesse, ki a vezér.
-
Hé – szólalt meg Spencer egy perc múlva. – Még
ki kell találnunk, mit fogunk csinálni a hetedik-vége pizsibulin. Már ha
nincsenek terveid aznap éjjel, Ali – könnyed hangon beszélt, de óvatos
pillantást vetett Alire.
-
Kérlek mondd, hogy nincsenek terveid! – kiáltott
fel szorongva Emily.
-
Ki nem hagynám a pizsipartinkat – nyugtatta meg
Ali, majd Spencer felé fordult. – Mi lenne, ha a pajtátokban tartanánk?
A Hastings család nemrégiben átalakította a hátsókertjükben
álló régi pajtát, és lenyűgöző lakássá változtatták Spencer nővére, Melissa
számára. A nagy belmagasság, az óriási szekrény és a márvány fürdőszoba, amit
egy hatalmas fürdőkád egészített ki, az ideális hajadonlakosztállyá varázsolták
a helyet.
Spencer elhúzta a száját. – Nem lehet, hacsak nem akarjuk,
hogy Melissa is felelsz vagy merszet játsszon velünk.
Ali forgatta a szemét. – Rúgd ki onnan aznapra! Tökéletes
lenne, nem gondolod? A nappaliban leteríthetnénk a hálózsákokat és nézhetnénk
filmeket a laposképernyős óriástévén, sőt, talán néhány srácot is áthívhatnánk…
- csillant fel a szeme.
-
Mint Sean Ackard? – tudakolta Hanna izgatottan.
-
Noel Kahn? – kockáztatott meg Aria egy mosolyt.
-
Mi lenne, ha a ti hátsó udvarotokban tartanánk,
Ali? – kérdezte Spencer a körmeit piszkálgatva.
-
Elfeledkeztél a pavilonról, amit építünk? –
grimaszolt Ali. – A hátsókertünk katasztrófa sújtotta terület – azzal Spencer
vállára hajtotta a fejét. – Légyszi kérdezd meg Melissát! A legjobb barátod
leszek!
Spencer felsóhajtott, de Ali tudta, hogy gondolkodik a
dolgon. Ez volt az a hatalom, amellyel mindannyiuk felett rendelkezett. Bármit megtettek volna, amit kért, még
azt is, amit amúgy nem akartak megtenni. Pontosan úgy, ahogy ő tette a nővére
kedvéért, évekkel ezelőtt.
Megszólalt a csengő, mire mindenki felállt. – Később hívsz
minket? – kérdezte Hanna, mire Ali bólintott. A lányok rendszeresen
konferenciahívást tartottak a nap végén, amikor tájékoztatták egymást a
legújabb pletykákról.
Ali magasra emelt fejjel fordult be a sarkon a tornaterem
felé, ahol a következő órája volt, s közben magán érezte az osztálytársai
féltékeny pillantásait, amik úgy melengették, mintha nyári napsugarak
simogatnák a bőrét. De hirtelen felfigyelt valamire a folyosón, és megtorpant.
Új fotókoncepciót helyeztek el az egyik üvegezett vitrinben, Rosewood Gimi Színjátszó Társulat:
Visszaemlékezés címmel. A parafatábla közepén az idei darab szereplőiről
helyeztek el egy fotót. A Hegedűs a háztetőn főszerepében Spencer feszített, a
kép előterében. Ekörül napsugármintában elhelyezve a korábbi évek előadásai
voltak megörökítve. Ali kiszúrt egy fiatalabb Spencert, amint éppen egy fát
játszott a Szentivánéji álomban. Volt ott egy kép Mona Vanderwaalról, a haja
két copfba fogva, fogszabályzósan játszott egy tehenészlányt az Annie, a
mesterlövészben. Jenna Cavanaugh is feltűnt, szólót énekelt, mogyoróbarna
szemei tágra nyílva - ekkor még látott.
És közvetlenül Jenna képe mellett, megörökítve, ahogy
megadja a végszót Noel Kahn-nak, ott volt a saját arca. Csakhogy a darabot
hatodik osztály előtt játszották. Mielőtt Courtney Alivé avanzsált, és Aliből
Courtney lett. Ha tényleg koncentráltál, a két lány közötti különbségek
egyértelműek voltak. Ali ikertestvérének szemei nagyobbak és egy kicsit
kékebbek voltak. A tartása egyenesebb, a fülei nem álltak ki annyira. De soha
senki nem vette észre ezeket az apró eltéréseket – az emberek nagyon ritkán
figyelték meg a részleteket.
Alinek eszébe ötlött a Preserve. Párszor ellátogatott oda,
és még rosszabb volt, mint amilyennek a pletykák leírták. A kórterem kék
falairól hámlott a festék, sötét folyosók és rácsos ablakok jellemzték az
épületet. A gyerekek csüggedten rótták a folyosókat, páran magukban motyogtak,
mások sikoltoztak, a legtöbben pedig rángatóztak. És a testvére most egy volt
közülük. Már egy éve bizonygatta, hogy ő az igazi Alison DiLaurentis,
szappanhabbá oldva fel magát. Gyönyörű 22-es csapdája volt ez a helyzet: minél
jobban ragaszkodott hozzá, hogy ő a valódi Ali, és igazságtalanul börtönözték
be a Preservebe, annál több okot adott a személyzetnek arra, hogy ott tartsák.
Olyan sok gyógyszerrel tömték, hogy legtöbbször csak nyáladzott.
Ali hátrapillantott a válla felett, mert hirtelen az az
érzése támadt, hogy valaki figyeli. Ez az érzés néha felbukkant, bár általában
arra fogta, hogy csak stresszel a ballagás miatt.
Visszafordult a kép felé. Valahogy veszélyesnek érezte.
Soha, soha nem hagyhatja, hogy bárki
rájöjjön a titkára; soha az életben nem megy a Preservebe. Kinyitotta a reteszt
a vitrin alján, bedugta a kezét, megragadta a fotót a csinos, ötödikes
Alisonról, és a táskájába csúsztatta. Elégeti, amint hazaér az este.
Ha nincs szem előtt, elfelejtődik. Ahogy eddig mindig
történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése